A képen látható szibériai barlangból került elő egy neandervölgyi ősembernőnek a lábujj csontja, melyből a barlang kedvező klímájának köszönhetően kiváló minőségű DNS-t tudtak izolálni. A DNS-ből tökéletesen rekonstruálták a kutatók az ősember genetikai anyagának felépítését.

Az eredményekből kiderül, hogy az ősasszony szülei közeli rokonok voltak, és hogy a közvetlen felmenők között gyakran fordult elő hasonló vérfertőzés. A kutatók eredményeikről a Nature folyóiratban számoltak be. A vizsgálatokból az is kiderül, hogy a neandervölgyiek nem csak egymással, de más hominida, azaz emberszerű csoportokkal is kereszteződtek.

A kutatásoktól független antropológus professzor, Milford Wolpoff szerint az új eredmények alátámasztják azt az elméletet, hogy a történelem előtti időkben a különböző embercsoportok genetikailag állandóan keveredtek egymással. Az emberi faj fejlődése, kialakulása nem annyira elágazások mentén történt, hanem egy folyamatos genetikai áramlás, egy network szerű fejlődés eredménye volt. A különböző hominida populációk hol szétszakadtak, hol újra találkoztak és keveredtek egymással.

A csontokat egy Szibériai barlangban Gyenyiszovában találták, ahol egész évben nulla fok körül mozog az átlaghőmérséklet, ez igen kedvező körülményeket teremt a DNS megőrzéséhez. Annyira jó minőségű volt a minta, mintha friss lenne. A genom minden egyes pontja ötvenszeres lefedettségű, ami nagyon jó eredmény. Az eddigi neandervölgyi minták 0,5-1,3-szoros lefedettségűek voltak mindössze.

Ami még különlegesebbé teszi a felfedezést, hogy ebben a barlangban eddig csak egy másik hominida csoport a gyenyiszovaiak csontjaira bukkantak, innen, a barlang földrajzi helye alapján kapták a nevüket is. Így most is arra számítottak a kutatók, hogy egy újabb gyenyiszovai mintát vizsgálnak. Ez azonban nem így történt. A minta annyira jó minőségű volt, hogy el tudták különíteni az anyai és az apai kromoszómák különböző állományait, ugyanakkor azt is látták, hogy a kromoszómák hosszú szakaszai viszont egyformák voltak, amiből levonták azt a következtetést, hogy a minta tulajdonosának szülei igen közeli rokonok voltak. A számítógépes becslések alapján a szülők féltestvérek vagy nagybácsi unokahúg vagy nagynéni unokaöccs szintűek lehettek. Azt is kimutatták a mintából, hogy a felmenők között is gyakori lehetett a közeli rokonok közötti szaporodás.

Az összehasonlító vizsgálatok azt is igazolták, hogy más hominida csoportokkal történő keveredés sem volt ritka. Az új neandervölgyi család genetikai anyagát összehasonlították horvát és kaukázusi hominidák genetikai anyagával is és igazolták, hogy a modern ember mind neandervölgyi, mind gyenyiszovai DNS-t is hordoz.

Az új eredmények is igazolják, hogy a különböző ősembercsoportok között gyakori volt a keveredés és gyakorlatilag minden vizsgált csoport genetikai állománya valamilyen mértékben keveredett a többivel.

Amellett, hogy az ősi hominidák szaporodási viselkedéséről sokat megtudtunk, a vizsgálatok segíthetnek abban is, hogy megértsük hogyan alakult ki a modern ember. Az örökítőanyag mely szakaszai lehetnek, amik a mai ember kialakulásához vezettek, mik azok a genetikai alapok, melyek lehetővé tették, hogy bizonyos dolgokra képesek vagyunk, amikre ősemberelődeink még nem voltak. Például, hogy benépesítettük az egész földet, és kiemelkedő intellektuális képességekkel bírunk, aminek segítségével akár repülőgépet is tudunk készíteni. Az emberi evolúció során ennek a minőségi váltásnak a genetikai alapjai ezekben az apró változásokban rejlenek, melyekből azért nincs is olyan sok – összegezte Prüfer, a kutatások vezetője az eredményeket.

forrás: http://www.the-scientist.com/?articles.view/articleNo/38718/title/The-Mating-Habits-of-Early-Hominins/