A magzat érzi anyja szeretetét

Az anya-magzat kapcsolatanalízis módszere pszichoanalitikus megközelítésen alapul. A huszadik század dereka táján kezdtek el a pszichoanalízisben jártas szakemberek az anya és a méhében fejlődő magzat lelki kapcsolatával foglalkozni. A megfigyelések és célzott vizsgálatok során több szakember is arra a következtetésre jutott, hogy az anya lelki állapota, a magzat iránti negatív érzelmei, sőt még az anyát érő negatív hatások is (például közeli hozzátartozó betegsége vagy halála a terhesség alatt), befolyásolják a magzat és a születendő gyermek fejlődését. Az élet során pedig megnő az esélye a pszichoszomatikus betegségek, pszichés zavarok, szociális beilleszkedési nehézségek, sőt öngyilkossági hajlam kialakulásának is, ha az anyának negatív érzései, hozzáállása volt a terhessége során a méhében fejlődő magzattal kapcsolatban. Ezeket a tapasztalati, pszichológiai alapú megfigyeléseket, azóta számos tudományos bizonyíték is alátámasztja. A magzatot a méhen belül érő változó hatások igen változatos formában és mértékben alakítják. Az anya hormonrendszerének, immunrendszerének működése nemcsak a magzat testi működésére, de az idegrendszer érzékenységének, az agy fejlődésének befolyásolásán keresztül a születendő gyermek érzelmi és értelmi képességeire is kihatnak.  A magzat érzékszervei már a méhen belül is működnek, képes a tanulásra, reagál a környezetére. Születése után felismeri anyja hangját, az anyatejben megjelenő ismerős ízeket (a terhesség során is fogyasztott fűszerezést) szívesen fogadja, a várandósság alatt gyakran hallott hangok, ismerős dalocska, mese megnyugtatja. A modern kutatások azt is alátámasztják, hogy a terhesség alatti fokozott anyai szorongás, stressz http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21790468 és az anya pszichés betegsége a várandósság alatt kihat a születendő gyermek viselkedésére, pszichológiai fejlődésére http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19661760.

Saját pszichoterápiás tapasztalataik és a már rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján két magyar pszichológus Hidas György és Raffai Jenő dolgozta ki a 90-es években az anya-magzat kapcsolatanalízis módszerét, azóta a képzés orvosok és pszichológusok részére nemzetközi szinten is elérhetővé vált.

A kapcsolatanalízis során az anya relaxált állapotban a pszichológus útmutatásainak segítségével felveszi a kapcsolatot a méhével és a benne fejlődő magzattal. A relaxált állapot és a szituációs helyzet segíti, hogy az anya utat engedjen az elméjében feltörő gondolatoknak, fantáziáknak, érzelmeknek, testérzeteknek és az analitikussal is beszélgetve az anya intenzív testi kontaktust él át a méhével és a magzattal. Az anya nem pusztán közvetítője, a magzat pedig nem passzív elszenvedője az őt érő hatásoknak, hanem mindkét fél aktív szereplője és befolyásolója lehet a történéseknek.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a műszeresen is megfigyelt magzatok különböző élettani jelzésekkel – mozgásmintázat és a szívfrekvencia változása – is reagálnak a kapcsolatanalízisben részt vett anya gondolataira. Az analízist végző szakemberek számos olyan beszámolót hallottak már kismamáktól, amikor a kapcsolatanalízis során alkalmazott technika megkönnyítette a szülést vagy a baba közreműködött az ultrahangos vizsgálata során.

Müller Zsófia anya-magzat kapcsolatanalízisben jártas pszichológus az évek során azt tapasztalta, hogy az anyák sokszor idealizált elvárásokkal néznek a várandósság és a szülés elé. „A kapcsolatanalízis sokat segíthet abban, hogy ezek az elvárások, az anya és a baba valós és személyes igényeivel, az anya személyiségével és lehetőségeivel összhangba kerüljenek. Ez egyfajta lelki egyensúlyt hoz létre. Gyakran előfordul például, hogy a baba ilyenkor fordul be a szülőcsatorna felé, mintegy jelezve azt is, hogy elgördült egy akadály, ami nehezítette volna a szülést. Másik gyakori eset, hogy a nőgyógyászati vizsgálat során kiderül, hogy kinyílt a méhszáj. Erre a problémára nagyon sok esetben megoldást hoz a kapcsolatanalízis. A háttérben álló lelki tényezők vizsgálata és feloldása olyan enyhülést okoz, hogy a méhszáj akár össze is zárulhat.” – osztotta meg tapasztalatait a szakember.

A kapcsolatanalízisről

Az anya-magzat kapcsolatanalízis módszere pszichoanalitikus megközelítésen alapul. A huszadik század dereka táján kezdtek el a pszichoanalízisben jártas szakemberek az anya és a méhében fejlődő magzat lelki kapcsolatával foglalkozni. A megfigyelések és célzott vizsgálatok során több szakember is arra a következtetésre jutott, hogy az anya lelki állapota, a magzat iránti negatív érzelmei, sőt még az anyát érő negatív hatások is (például közeli hozzátartozó betegsége vagy halála a terhesség alatt), befolyásolják a magzat és a születendő gyermek fejlődését. Az élet során pedig megnő az esélye a pszichoszomatikus betegségek, pszichés zavarok, szociális beilleszkedési nehézségek, sőt öngyilkossági hajlam kialakulásának is, ha az anyának negatív érzései, hozzáállása volt a terhessége során a méhében fejlődő magzattal kapcsolatban.

Ezeket a tapasztalati, pszichológiai alapú megfigyeléseket, azóta számos tudományos bizonyíték is alátámasztja. A magzatot a méhen belül érő változó hatások igen változatos formában és mértékben alakítják. Az anya hormonrendszerének, immunrendszerének működése nemcsak a magzat testi működésére, de az idegrendszer érzékenységének, az agy fejlődésének befolyásolásán keresztül a születendő gyermek érzelmi és értelmi képességeire is kihatnak.  A magzat érzékszervei már a méhen belül is működnek, képes a tanulásra, reagál a környezetére. Születése után felismeri anyja hangját, az anyatejben megjelenő ismerős ízeket (a terhesség során is fogyasztott fűszerezést) szívesen fogadja, a várandósság alatt gyakran hallott hangok, ismerős dalocska, mese megnyugtatja.

A modern kutatások azt is alátámasztják, hogy a terhesség alatti fokozott anyai szorongás, stressz http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21790468

és az anya pszichés betegsége a várandósság alatt kihat a születendő gyermek viselkedésére, pszichológiai fejlődésére http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19661760.