Az okát nem tudom, de ma tetőzött a széria, amikor mindenki önzetlenül jót akar velünk tenni. Kimentünk ma a piacra, mert szerettem volna beszélni városunk polgármesterével és a hivatal a piac kellős közepén van, legalábbis szerdán és szombaton, amikor van piac. Sajnos ma nem jött össze a randi, de most már van időpontunk. Hogy miért is? Erről is fogok írni, de legyen meglepetés, egy pár hét múlva már többet tudok mondani.

Szóval Pajára vártunk és mentünk egy kört a piacon, még pénztárca sem volt nálam, így biztos volt, hogy nem veszünk semmit. Azért megálltunk az antikváriusnál és egy régi számomra érdekes könyvet vettem észre, amit már nem lehet kapni és nem is valószínű, hogy egy hamar újranyomják. Kérdeztem mennyibe kerül. 1500-ról egy lépésben lealkudtam 1000-re, de mivel nem volt nálunk pénz és amúgy is sokalltam érte az ezrest indultunk is tovább, újabb ajánlat érkezett: 800 forint. Köszöntem szépen és már mentünk volna, mikor a bácsi azt mondta ideadja ingyen, vigyem csak el. Azt hittem viccel, udvariasan nevettem, hogy értem én a viccet, de erősködött, hogy vigyem el. Nem tudtam nemet mondani és a végén még egy könyvet adott, hogy vigyem el azt is. A döbbenettől szóhoz sem jutva, megkerestük Paját, aki még mindig sorban állt és elmeséltem neki az esetet.

Aztán mivel még mindig várni kellett, elmentünk egy körre a szökőkút felé. Bene meglátott egy csili vili kardot (amúgy csomagolópapír guriga, de ő azt hitte kard) és kérte, hogy márpedig vegyek neki. Mondtam, hogy nem veszünk semmit, mert csak sétálunk. Erre az árus odaszól, hogy na gyere válassz egyet… mondtam nem kérünk köszönjük. De, de ajándékba adja és persze a kicsinek is, mármint Boninak egy gurigával. Hát elfogadtuk ezt is…

Több ötletem is van mi lehet a dolgok hátterében, bár egyik sem tűnik túl racionálisnak.

• Tavaszodik és a jó idő teszi.
• Egy angyal vett pártfogásba minket.
• Ennyire nyomorultul nézünk ki és mindenki megsajnál.
• Ennyire nem megy az üzlet és az árusok  ezt a formáját választották a piacról való kivonulásnak.
• Vannak rendes, kedves emberek.

Nem tudom, de jó kedvem lett ettől az egésztől. Bevallom nekem is olyan jól esik, mikor valakinek segítek és látom, hogy tényleg örülnek neki, vagy legalább hasznos, amit csináltam. És ilyenkor nem számít a köszönet, maga a jótett és az érzés, ami utána jön a jutalom. Lehet naív vagyok, de ebből nem engedek 🙂