Ötévesünk ahogy átlépte a kori pálya határát, már siklott is a jégen. Még a nyáron kapott görkorit, azzal már elég jól megy, így a korcsolyázás már csak egy lépés volt. Nem gondoltam volna, de látva a koripálya közönségét nem történelmi eset, hogy egy három éves is meg tud tanulni korizni. Ezen felbuzdulva, Boninak is béreltünk egy apró korcsolyát és kapott egy pingvint is, ami gyakorlatilag egy síelő műanyag járássegítő a jégre. Nagyon praktikus, tud bele kapaszkodni, nem esik annyit, segít a felállásban, ha mégis elesik, és két nap alatt a három évesünk is megtanult korizni. Egyetlen hátránya, hogy tök egyedül tud vele közlekedni, így a bátrabb csemetét alig tudtuk a végén leimádkozni a jégről, annyira élvezte.

Sajnos én kinőttem a gimis korcsolyámat, így a szülinapomra Paja megelőlegezett nekem egy újat. Benének is vateráztunk egy ugyanolyat, mint az enyém csak állítható 30-35-ös méretig, ez elég praktikus, remélem még Bonit is kihúzzuk vele, esetleg Danit… Végül úgy döntöttünk Boni is kap egyet, hogy ne kelljen mindig bérelni, így ő is kapott egy 25-29-es között állíthatót. Most, hogy már korcsolya nagyhatalommá váltunk, irány pálya! Ahányan annyi fele!

Ez volt az első tél, hogy gyerekekkel kijöttünk a pályára. Előtte meg egyenesen nem is tudtunk róla, hogy létezik koripálya Veresegyházon. Kellemes meglepetés volt és ráadásul most a téliszünetben minden nap nyitva vannak. Ez külön öröm, mert az energiától duzzadó kiskorúakat, azért könnyebb így terelgetni, mint a sártól tocsogó udvarunkban vagy az utcán. Itt még koszosak sem lesznek, de jól elfáradnak. Sőt még a nagypapát is kihoztuk.

Na jó, végül mégiscsak sárosak lettek, mert a parkolóban azért elég nagy a dagonya, hátha jövőre erre is talál megoldást az üzemeltető 🙂 Panaszra azonban így sincs okunk, mert a környező településeken, még a nálunk nagyobb helyeken sincs műjég, sőt az iskoláskorú gyerekeknek még hokiedzések is vannak.