Nyomtalanul eltűntek a kókuszos szaloncukrok, amiket ma készítettem a fiúkkal. A szaloncukorrablók nyomát nem sikerült követni, mert az egész nappaliban egyenletes rétegben vonták be a szőnyeget kókusszal, ezért nem tudtam megállapítani merre távoztak. Egy biztos a teljes készletet elvitték, nem maradt semmi a fa alá. Szerencsére sikerült megörökítenem az édességet mielőtt eltűnt volna. Bocs a gyenge képminőségért, de egy gyerek a hátamon, egy a térdemen csüngött egy pedig fotózni szeretett volna…
Ha valakit érdekel esetleg, hogy hogyan is készült a szaloncukrunk íme a recept: egy zacsi kókuszreszeléket (200 gramm) 3 evőkanál mézzel, egy evőkanál mandulával, 100 gramm olvasztott vajjal és kb 10 ml vízzel összekevertem. Nem nagyon lehetett formázni így csipetfalaték (csipetfalat) módszerét alkalmaztam és alufóliába tekertem a masszát, majd háromszögalapú hasábbá formáztam 🙂 nem is igen sikerült volna más mértani formát kihoznom belőle, ez tényleg úgy adja magát. Aztán hűtőbe tettem egy órára, innentől kezdve már vágható volt és gőz fölött olvasztott csokiba mártottam (70%os).
Elég tömény és édes lett, talán ez volt a nagy népszerűség oka…
És a készítőket is sikerült lencsevégre kapnom (előtte-utána), egyébként Dr. Csont szerint ők a feltételezett tolvajok is…