A volt kedvenc pékségembe mentem vásárolni, ahol mindig a “tegnapi sütésű kenyeret” veszem féláron… az egyik 175 forintos tétel helyett az eladó 1750-et ütött be. Szóltam. Erre a másik eladó, aki értett a pénztárgépek nyelvén stornózta a számlát, majd teljes áron ütötte be a kenyereket. Pénztártól való távozás után visszamentem és ismét követeltem a jussomat. Már nem akarták törölni, hanem a szomszédos zöldségesnél (ugyanaz a cég) levásárolhattam a különbözetet. Itt volt 20 százalék kedvezményem, amit természetesen nem írtak jóvá és nem vonták le a túlfizetésemet sem. Ismét szóltam és visszakaptam a pénzt…
Nem azért írtam ezt le, mert azt gondolnám, hogy tudatosan át akartak verni, de ha nem figyelek, ami elő szokott fordulni időnként, amikor 3 gyerek ugrándozik körülöttem akkor most 2000 forinttal kevesebb lenne a pénztárcámban. Kicsit bosszant a dolog….
Nincs még vége a történetnek, Elmentünk ma karácsonyfát venni, ki is választottunk egy szép példányt, kereken 5500 forintért. Első körben a húszezresből 5ezerrel kevesebbet adtak vissza. Persze mondhatjátok, hogy milyen jó nekünk, 20ezressel fizetünk december végén, de hozzátenném még január elején is ebből a 20ezresből kell bevásárolnom, szóval nem mindegy, hogy hova tűnik 5ezer forint. Szerencsére Paja észrevette és visszakérte a pénzt. Az eladó szó nélkül visszaadta, még annyit sem mondott, bocs. Majd a kocsiban jöttünk már rá, hogy egy ezressel még így is többet fizettünk, mert a cédulára 5500 volt írva és 6500-öt fizettetett az ürge. Erre megint visszamentünk, szintén szó nélkül visszakaptunk még egy ezrest. Na most vagy én vagyok hülye, de az biztos, hogy hülyének akartak nézni nem is egyszer.