Lehet nem volt a legjobb választás, hogy kalácstésztából készítettem adventi koszorút. Szerencsére annyit kibírt, amíg lefotóztam, de elárulhatom, hogy a kis fonatok sajnos megrövidültek azóta. Pedig készítettem kalácsokat is, de valahogy, amit “nem szabad” az sokkal kívánatosabb. Igen kicsit haragudtam érte, de talán elveszti a varázsát és kibírja azt a pár hetet karácsonyig. Na jó elismerem nehéz lehet ellenállni egy ilyen finom és szép sütinek, pláne ha egy éhes gyerek az ember….

Még Danika is evett belőle, aki ma megtett 2 lépést kapaszkodás nélkül és nagyon boldog volt közben 🙂 és ebbe a búvóhelybe is egyedül mászott be:

és így néztek ki a kalácsok, amikről nem fog kiderülni milyenek másnaposan, mert elfogytak. Sok vajat és egy pici szódabikarbónát is tettem bele, amitől nagyon puha és lágy lett a kalács és egy kevés gyömbérporral ízesítettem, ami nem ártott nekik, amúgy egy sima kalácstésztából készült (meleg tejbe kb. 37 fokos 🙂 kevertem egy fél friss élesztőt, 2 tojást finom és rétes lisztet és nem olyan túl sok cukrot, nem is lett nagyon édes a végeredmény, sok vajat (250 grammot) és gyömbért adtam hozzá, jól összegyúrtam és kelesztettem 2 órát mielőtt formáztam volna)