Sövénynek szántam a csicsókát, amit még a költözéskor kaptunk a nagybátyámtól. Mikor elszárad minden évben kiszedjük és a gumókat is kiásom, hogy ne legyen olyan sűrű jövőre, na meg a gyerekek kincsvadászat iránti igényét is csillapítja, amikor a gumókat keressük a földben.

Egyik évben már kipróbáltam a főzést is, de olyan macerásnak találtam a hámozást, hogy eldöntöttem soha többet nem kezdek vele. Aztán újra rászántam magam és hámozás nélkül egészben főztem meg a gumókat, így főzés után nagyszerűen lehántható róla a burok, de a család kábé fejenként egy kávéskanálnyit evett belőle, így nem erőltettem.

Most újra lett egy pár kiló gumó és merész dolgot műveltem vele, gombócot készítettem belőle. A főt, majd hámozott csicsókát botmixerrel lezüzülte Bene, adtunk hozzá tojást, kukoricalisztet és fehér lisztet (30-70 százalékban) , xilitet, cukrot, mézet (mindenből egy kicsit) és fahéjat. Majd forró vízben kifőztem a fagyiskanállal adagolt gombócokat, volt nagy vita, hogy kinek a kezében legyen a kanál és a végén sírás is, mert Boni rakta bele az utolsó kettőt…

Pirított zsemlemorzsával és eperdzsemmel ettük. Nagyon finom, puha, krémes gombócok lettek. Bene, aki még a szagát sem szerette a csicsókának, megevett belőle négyet. Boni, akinek amúgy is minden a kedvence, szintén jóízűen ette. Dani pedig két kézzel tömte a szájába, bár ő banán-édesburgonya péppel kombinálta a dzsem helyett. Na most vagy ízlett nekik vagy nagyon éhesek voltak 🙂