Az egyik kedvenc színem a sárga, a narancssárga pedig a legkedvencebb. Ebben van egy kis nosztalgia is az utrechti szép napok után, és most jutott eszembe, hogy volt egy narancssárga flitteres miniruhám is, mikor még fel mertem venni ilyesmit. Sőt a lagzinkban is narancs-lila volt a dekoráció. Ma sárga napot tartottunk. Persze nem úgy történt, hogy felkeltem és elhatároztam, hogy na ma akkor sárgát fogunk enni, de este valahogy ez lett a summázata a napnak. Véletlenül még a gyerekeket is narancsba öltöztettem ma, szerintem jól áll nekik 🙂

Reggelire tükörtojás volt sütőtökös kenyérrel. A sütőtökben az a jó, hogy gyakorlatilag bármibe bele lehet rakni, az ízét nem rontja el viszont nagyon szép színt ad az ételeknek. Most krumplis-sütőtökös kenyeret készítettem (főt összetört burgonya, sütőtök megsütve, liszt (fehér és rozs), víz, olaj, só élesztő) és nagyon finom, puha, ruganyos kenyér lett belőle ráadásul csoda sárga is, öröm enni.

Uzsonnára pedig sütőtökös palacsinta készült. A sült tököt összebotmixereztem, ehhez adtam 4 tojást, lisztet (szintén fehér és rozs-ebből csak keveset), kanál sót, sok gyömbérport és fahéjat és tejjel öntöttem föl, a végén egy pici szódával is hígítottam és olajon sütöttem meg. Olyan sok lett a tészta, hogy a felét beraktam egy tejes üvegbe és holnap reggel újra fogok sütni egy párat reggelire 🙂 Eredetileg akartam készíteni hozzá karamellt, de miután Benedek egy fél üveg eperlekvárt evett meg három palacsintához, úgy döntöttem nincs szükség még több cukorra. Dani két kézzel tömte a szájába, mondjuk ő még mindent két kézzel töm a szájába. Bonika pedig tűrte, hogy ő csak akkor kap lekvárt, ha Bene úgy akarja (kapott).