Idén nem sok önálló időm volt a készülődésre, de el is határoztam, hogy nem fogok éjszakákba nyúlóan babákat varrni, így nem is igen készültem el velük (ott ülnek szegények fejetlenül a szekrényben jobb sorsra várva), remélem mire az új baba születik meg tudom csinálni, mert ez lett volna az ajándék a fiúknak a babától, akiről még mindig nem tudjuk fiú vagy lány :).

Na de nem ez a lényeg, Benedeknek volt egy hét szabadsága karácsony előtt az oviból, amikor volt lehetőségünk, hogy sok mindent csináljunk. Már régóta gyűjtögettem a viaszt, nem volt nehéz dolgom, mert Bene hobbija a gyertyák elolvasztás, csak össze kellett szedni utána a ragacsot. Vettünk kanócot (ez is külön program volt, mert csak a harmadik papírboltban lehetett kapni. A viaszt egy főtt kukoricás konzervdobozban olvasztottuk meg az elektromos tűzhelyen, először gyertya fölött akartam, de ez reménytelen volt. Aztán mártogattunk öntögettünk, ez volt az én ötletem…  Bene ezt két gyertya erejéig kultiválta is, aztán előállt vele, hogy ő hogy is gondolta ezt. Először elborzadva néztem mit csinál, aztán már nekem is jó mókának tűnt. Az ujjait belemártogatta az olvadt viaszba és szépen egyesével lehúzogatta róluk a viasz ujjszobrokat… végül az egészből készített egy kompozíciót. Hát nekem ez nem jutott volna eszembe, de lehet nekem nem is engedték annak idején, hogy viaszban pancsoljak 🙂 Természetesen az asztalt Nemzeti Sporttal védtük a károsodástól, majd eltüzeltük a viaszos papírt, hogy jó meleg legyen.

Íme az eredmény:

A viaszba mártott forma

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

az öntött és mártott gyertyák és az ujjak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bene kompozíciója

 

 

 

 

 

 

 

 

és végül a mester gyönyörködik az alkotásában