Pacsi kutya bőszen növesztette a pocakját, a meglepetés kiskutyák érkezését már nagyon vártuk, mivel az állatorvos azt mondta, ha már az emlők is dagadnak 1-2 nap és büszke többkutyás gazdik leszünk. Pacsi elkészítette a tökéletes fészket, ahol majd a kiskutyáit elhelyezi, szóval ő is érezte már, hogy itt az idő.
Minden nap eljött azért velünk futni a bicikli mellett, nem volt ez máshogy április harmadikán sem. Paja dolgozott, én meg felpakoltam a két gyereket a biciklire ,és irány a vadi új játszótér, pár száz méterre a házunktól. Természetesen pacsi is jött velünk. Mivel csak úgy befogadtuk nincs bezárva, nincs udvara, úgyhogy nem is tudtam volna otthon tartani. Pacsit kikötöttem a kis kerítéshez a játszi mellett, lefeküdt, pihent és mi meg szépen csúszda-hinta-homokozóztunk, mikor egy női hang elkezdett kiabálni:
-Kié ez a kutya itt?
-Szerényen feltettem a kezem és mondtam, hogy velünk van.
-Itt ellik…. – folytatta kiabálva a hölgy.
Picit leizzadtam, de igyekeztem kihozni a legtöbbet a helyzetből, felkaptam a gyerekeket és mondtam nekik, hogy Pacsika most szül, nézzük meg a kiskutyákat.
Persze beindultak a felháborodott anyukák:
-Nem tudtad, hogy vemhes?
-De igen tudtam.
-Akkor minek hoztad ide?
Nálam már beindult a problémamegoldó gépezet, úgyhogy a többi hasonló kérdésre már nem válaszoltam. Igazság szerint kicsit viccesnek találtam a helyzetet és örültem is, hogy érkeznek a kiskutyák. Megkértem a kutyás hölgyet, aki szólt, hogy legyen kedves vigyázzon Pacsira, amíg én hazaugrok a kocsiért. Amúgy nagyon rendes volt a férjével együtt, átérezték a helyzetet és még segítettek felrakni a biciklire a gyerekeket is. Szóval két gyerek a biciklin, én remegő térdekkel hazatekertem, fiúkat átraktam a kocsiba, csomagtartóba a kutyadoboz és irány vissza a játszótérre.
(ez a kép tavaly nyáron készült, de így nyomulunk most is a bringával)
Addigra odaért egy szülésben jártas anyuka, aki felhívta rá a figyelmemet, hogy ez a kutya szül és biztos fájdalmai vannak, inkább békén kéne hagyni. Köszöntem a jó tanácsot… A pici kutyát beraktam a dobozba, Pacsi, mint a mágnes utánaugrott. A kutyás férfi segített berakni a kocsiba a dobozt és már mentünk is haza. Még mindig remegő térdekkel elcipeltem a dobozt Pacsistól a bejárati ajtóig és a gyerekekkel figyeltük mi történik.
Másnap reggelre Pacsi hatkutyás anyuka lett 🙂