Utolsó 30 deka sónkat összekevertem liszttel olajjal (pár kanál) és vízzel, amíg a kívánt állagot elértem, ez azt jelenti, hogy jó kemény és nem ragad a kézre.

Majd Benedekre bíztam a nyújtást, szaggatást, szóval a munka dandárját. Bonika inkább a szájában kívánta formázni, na nem baj adtam neki inni utána jó sokat 🙂

 

 

 

 

 

 

Másnap aztán ki is festettük a formákat, most már csak azt várják, hogy fel legyenek akasztva a fenyőfára.