Jöttem erősíteni azoknak a táborát, akik azt mondják bízzuk a gyerekre. Benedek most 2 év 8 hónapos és 1 hónapja nappal szobatiszta, egyik nap mikor pont kirándulni mentünk azt mondta ő nem vesz fel pelust, hagytuk raktunk be persze csereruhát, de nem volt baleset. Aztán nem vett fel többet pelust. Éjjelre kap, mert akkor még bepisil, de nappal teljesen önjáró, sőt kifejezetten egyedül akarja csinálni, csak a fenekét hagyja, hogy megtöröljem. Emeleten bilibe mennek a folyóügyek, földszinten WC-be fellépővel és ülésszűkítővel támogatva.

Mi soha nem erőltettük a szobatisztaságot, sőt úgy csináltunk mintha a legtermészetesebb lenne a pelus, segédeszközöket megvettük persze, ott vártak a WC-ben. Bene látta, tudta mások hogy csinálják, de neki nem volt rá igénye. Mire aztán úgy döntött, hogy szobatiszta lesz már magától le tudott vetkőzni, felülni a WC-re, bilire, WC papírt tépni, beleönteni a WC-be a bilitartalmat, lehúzni a WC-t és kitakarítani kefével, majd kezet mosni. Szóval szerintem mivel mindenben nagyon önálló és mindent egyedül akar csinálni, ezért minden részlépést elsajátított és csak utána lett szobatiszta. Szerintem ez az igazi szobatisztaság, nem az mikor a termékelhelyezésen kívül mindent anyának kell csinálnia. Voltak korábban sürgető hangok családi oldalról, de nem engedtem a nyomásnak.

Volt egy párszor azóta is, hogy bepisilt, de akkor mikor fáradt volt vagy mérges volt rám. Ezzel akart büntetni, megpróbálta, nem reagáltam rá, mondtam menjen vetkőzzön le, ha nem akar pisisben maradni vagy egyszerűen csak segítettem neki átöltözni, mert tudtam figyelemre vágyik és jól esik neki a törődés. Amúgy, ha kérdezgetjük tőle, hogy kell-e pisilnie (mondjuk indulás előtt) akkor csak azért sem próbálja meg, csak akkor, ha NEKI kell.