A növénytermesztők nem haladnak a vetéssel, a kertészetben támadnak a gombák, a kutyasétáltatók minden nap talpat mosnak, a titkárnők meg hajat, a babakocsisok ki sem merészkednek. Egyetlen csapat, aki örül a sok esőnek a gombászok kasztja. Hihetetlen mennyiségű és fajgazdag a mostani termés. Házunktól pár száz méterre egy "hatalmas" erdő nyújtózkodik. Nekünk hatalmas, mert háti-Bonifáccal, futóbiciklis Benedekkel és gombászkosarat babakocsiban toló anyával még nem sikerült elérnünk az erdő másik végét egyszer sem. Ez azonban nem akadály, mert egy kisebb kör is elég, hogy megteljen a kosár. Hétvégén egy, a könyv szerint Magyarországon ritka fajból az ehető és árusítható akácpereszkéből szedtünk 2 kilót.
Bene nagy lelkesen lecsapott rá és pejeszke felkiáltásokkal pakolta bele a kosárba a gombákat. Bene eltulajdonította a gombászkésemet is, és ügyesen használja a gomba eltávolítására a talajból. A nagy sikeren felbuzdúlva nem indultunk el haza, hanem még messzebbre akartam menni, aminek a vége az lett, hogy néhány elhanyagolható fenyőpereszkén kívül mást ugyan nem találtunk, viszont eleredt az eső és szépen mi is eláztunk. Persze a gombazsákmány kárpótolt 🙂