Bonifác jól kitolt velünk és tényleg fagyot, esőt, hideget hozott nekünk májusban. Ma is például gulyáslevest akartunk főzni szabadtűzön, de végül maradt a konyha, mert miután hazaértünk a Duna-partról hatalmas felhőszakadás volt és nem volt kedvünk tocsogni a vizes fűben. A leves már javában rotyogott, mikor családunk legidősebb férfitagja, népszerűbb nevén apacika kért egy sört. Csak dobozos sör volt itthon, aminek a dobozát most már visszaveszik a hozzánk legközelebbi ABC-ben. Mi amúgy nem szoktunk dobozos italokat venni, mert ez is a zöldstratégiánk része, hogy visszaváltható üveges sört veszünk. Ennek számos oka van:

• az üveget többször is újrahasználják a sörgyárak
• mielőtt végül újrahasznosítják
• olcsóbb, mivel a csomagolóanyagot kifizetjük ugyan, de aztán visszakapjuk az árát.

Vannak persze hátrányai is az üveges sörnek (több helyet foglal az egyébként nem túl nagy spájzunkban, súlya miatt nehezebb hazaszállítani és vissza kell vinni az üveget is), de ezeket kompenzálja az a tudat, hogy a mi sörösdobozaink nem fognak évszázadokon keresztül úszkálni az óceánokon és az előállításukkal sem szennyezzük dédunokáink levegőjét és vizeit.