Földönkívüli járt a veresi CBA-ban. Ilyen érzésem volt, mikor családostul elmentünk bevásárolni és a 4 hónapos Bonifácot felvettem a hátamra kendőben. Egy nagyon szép rubin Lanám van – ez egy felső közép kategóriás hordozókendő – na persze biztos ez is nagyon tetszett a felgyűlt tömegnek, de az egyik jelenlévő, akit megkérdeztem, hogy nem fér tőlünk, esetleg álljak arrébb, csak annyit mondott, hogy csodál minket. Egy egyszerű háti batyut kötöttem, ami a zöldségosztály krumplikupaca és az ananászhalmok között elég merész ötletnek bizonyult. Egy műanyag üvegesrekeszt vettem birtokba, amire ülve elrendeztem a gyereket a kendőben, majd egy laza mozdulattal földobtam a vállamra és zsipsz-zsupsz ott pöffeszkedett nagy elégedetten a hátamon Bonika. Körülbelül olyan volt a szitu, mintha direkt valami utcai mutatványos lennék. Már csak egy kalap kellett volna, mert ha mindenki beledob egy 100-ast, aki megállt minket nézni, akkor egész jól jöttünk volna ki a vásárlásból. Nem vagyok az a kifejezett színpadi alkat, úgyhogy az esemény óta már mielőtt bemegyünk a boltba felveszem a gyermeket illetve elővettem egy sokkal kevésbé feltűnően felaplikálható hordozót, amivel végszükség esetén még az apuka is megbírkózik.