Mivel megígértem, hogy írok a flóról, hát volt egy ilyen élményem a pelusok kapcsán. Egy forró nyári napon, a mosott pelusokat kivittem száradni az udvarra. Akkor még egy társasházban laktunk, aminek volt egy nagy hátsóudvara kicsit elvadult, mindig picit magas fűvel, és a fűben sétálva az ember lábának csapódtak az ugráló apró szöcskék. Minden lakó oda teregette az össze-vissza kifeszített kötelekre a mosott ruhát. Nagyon szerettem ott teregetni. Benét mindig felvettem kendőben a hátamra, hónom alá fogtam a kosarat és így dolgoztunk együtt. Ezen a napon Bene elaludt a hátamon, és én szépen komótosan, vigyázva, hogy azonos színű pelus ne kerüljön egymás mellé, kiteregettem egy kosárnyit. Nagyon szép pasztelszínűek a pelusok, sárga, zöld, kék, barack és fehér. Forrón sütött a nap, kicsit el is fáradtam a cipekedéstől, és a végén olyan szépnek láttam a színes pelussort és valami nyugodt elégedettséget éreztem közben.