Eredetileg ökológusnak készültem. Ezt egészen addig így is gondoltam, amíg meg nem ismertem Zozit…. a zootaxonómia debreceni guruját. Az állatrendszertan gyakorlat a kedvenceim közé tartozott, esküszöm élvezetet leltem abban, hogy fel kellett ismerni azt a sok állatot. A hosszú órák pedig, amiket az állattan folyosóján töltöttünk a vitrineket bámulva …. tényleg! szinte azóta is érzem a formalin szagát 🙂 Elég jól is teljesítettem. El is jutottam egészen a szigorlatig, ahol életemben először szembesültem azzal, hogy a fajoknak magyar neve is van, addig ez senkit sem érdekelt. De ott volt Zozi, akinek épp a finisben jutott eszébe hogy ugyan mondjam már el a kérdéses madarak magyar elnevezését is. Hát őőőőőőőőőőőőő… szóval rögtön ki is vágott (ő volt az egyszemélyes bizottság a szigorlaton). Ezek után egyszerűen nem volt kedvem még egyszer nekivágni egy olyan szigorlatnak, amire 2 hetet kellett magolnom előtte. Lényeg a lényeg, biotechnológiára szakosodtam végül. Mivel így professzionálisan kicsit eltávolodtam az ökológiától és a környezetvédelemtől, másban kezdtem el gondolkodni. Inkább a hétköznapjainkban próbálok meg tenni valamit a környezetünkért. Így történt, hogy Bene születése előtt hosszasan fontolgattam, hogy a környezetszennyező eldobható pelenka helyett inkább textilpelenkával fogjuk föl a végterméket. Hát így jutottam el a zootaxonómiától a textilpelenkáig. Egészen Bene 1 éves koráig ez ennyiben is maradt, amikor megtaláltam a számunkra elfogadható textilpelust. Gondolva a további gyerekeinkre is, olyat akartam, ami újszülött kortól szobatisztaságig használható, ne száradjon több napon keresztül, ne kelljen hajtogatni és szép is legyen. Rátaláltam a Popinra, amiből rögtön vettem is 22 darabot. Benére pont másfél éves koráig volt jó, utána kinőtte. Ekkor eladtam azt az 5 darabot, amit addig még nem használtunk. Aztán kiderült, hogy jön a pelenkák örököse, Bonifác. Újszülöttként egészen a nyakáig értek a pelusok, ezért csak akkor kezdtük el használni, mikor már 6 kilós volt, mondjuk erre nem kellett sokat várni. Itt egy kép a két boldog tulajdonosról.