Olvasok egy könyvet a flóról. Nem ez nem egy sütemény, hanem egy magyar származású amerikai pszichológus elmélete arról, hogyan "történik" a boldogság és mit kell tenni, hogy minél gyakrabban megélhessük. Miközben olvastam, minduntalan azon vettem magam észre, hogy szinte az egész életem lepörgött előttem. Nem azért, mert én annyira átlagon felül boldog lennék, nem kell irigykedni, de voltak boldog pillanataim. Legalábbis, ha Csíkszentmihályi Mihály (ilyen névvel másról nem is alkothatott volna elméletet) elméletét vetítem le a saját életem történéseire. Ezért elhatároztam, hogy a gasztroblogomat átalakítom és mostantól olyan bejegyzések is lesznek -persze nem kiváló receptjeim kárára- hogy egy-egy nap mitől voltam boldog, hogy elég tudományos legyek mikor volt flow (én flónak fogom írni) élményem. Biztos lesz sokszor, hogy csak élvezetekről írok és nem a valódi örömteli élményekről, de végül is sok kicsi sokra megy. Ja és ha éppen nincs friss fló, akkor merítek a  múltból, mert ezekre az ember sokáig -örökre?- emlékszik. Na holnap kezdem 🙂